2012. november 2., péntek

Ha megszűnnének az oltások - és a lódítások

Kicsit lemaradtam az utóbbi hetekben, így az Oltáskritikus Életvédők Szövetségének oldalán megjelent Ha megszűnnének az oltások című remekművet még csak most sodorta elém az internet. A sámánpipa tömködése közben vettem a fáradtságot és elolvastam, szabadjon idéznem azt a két bekezdést, ahol tényekre próbál hivatkozni a szerző.
Amikor Németország leállította a himlõoltást 1983-ban, egyes szakértõk arra figyelmeztették, hogy a járvány vissza fog térni. Nem tért vissza.
Ami a fekete himlőt illeti: több évezred után 1979-re eradikálták bolygónkról, öt nap híján pont 35 éve (1977. október 26.) jegyezték fel az utolsó fertőzéses esetet. Ez a betegség csak a XX. század során 300-500 millió ember életét követelte és további százmilliókat nyomorított meg, így egyáltalán nem alaptalan, hogy egyes kutatók akkoriban még tartottak egy új, világméretű járványtól  (bár a többség nem osztozott ebben a félelemben).
Ehelyett volt egy jelentõs, "megmagyarázhatatlan" csökkenés a szellemi fogyatékosok intézményeibe került agysérült gyermekek számában.
Ilyen kimutatást nem találtam, de szívesen elolvasom, ha sikerül prezentálni. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy "szellemi fogyatékos"-t jobb helyeken már értelmi fogyatékos-nak írják egy ideje. Továbbá csak azért, mert kevesebben kerültek ilyen intézménybe, még nem jelenti azt, hogy kevesebben is lettek volna. Az agysérültek meg szintén mást jelent, mint amire a szerző gondol, de ennek kiderítését már meghagyom az olvasóknak.
Amikor elkezdtek beszivárogni az országba azok a jelentések, melyek szerint a DPT vakcina sok gyermeknél súlyos agyi károsodást okoz , Németország felfüggesztette a szamárköhögés oltást 16 évre, 1975-tól 1991-ig. Mégis, a szakértõk által jósolt járványok nem törtek ki és a jóslatokkal ellentétben a szamárköhögésben elhunytak halálozása sem nõtt.
Első nekifutásra feltűnt, hogy a szerző következetesen Németországról ír, miközben az '75 és '90 között nem is létezett a térképeken. Ezen "apró" baki nyomán kezdtem el nyomozni, mondhatni ez volt a banánhéj, amin elcsúszott az egész.
Ami Erwin Alber állítását illeti, az való igaz, hogy a fenti időpontban leálltak a DPwT-vel, de csak a NSZK-ban! Az NDK területén továbbra is zavartalanul folytatódott a '64-ben indított oltási program, így a '80-as évekre a szocialista félnél az átoltottsági arány elérte >90%-t, míg nyugati szomszédjánál ez 50-60% körül alakult (az északi régiókban 2-20%-ra is lecsökkent).
Most jön az izgalmas rész, vagyis a szerző által is említett szamárköhögéses esetek, ami az NDK esetében <1/100,000* körül alakult, míg az NSZK területén 160–180/100,000*-re szökött fel - annak ellenére, hogy pár évtizede még egy szinten volt keleti szomszédjával. Ez azért elgondolkodtató arány és még ha nem is fogadjuk el, hogy az oltásoknak bármilyen szerepe volt a fenti mutatók alakításában, annyi azért bizonyos, hogy a szerző nem mondott igazat a járványok kitörésével kapcsolatban.

Az írás további részére már nem akarok érdemben kitérni, a "nem mintha bárki is védett lenne egyébként, hisz a vakcinák nem működnek."-jellegű, roppant objektív és tárgyilagos stílussal nem lehet mit kezdeni. Azért az utolsó gondolat nagyon tetszett, miszerint "a legtöbb ember egyszerűen nem gondolkodik. Mert ha gondolkodnának, összeállna bennük a kép".
Még szerencse, hogy az oltásellenesek gondolkodnak, mekkora szerencse...

Ui.: "az elhunytak elhalálozása nem nőtt" - nagy rajongója vagyok a zombifilmeknek, de azért a való életben az elhunytak elég ritkán szoktak elhalálozni. Ki volt a lektor? Ja, Labant "a formaldehid árt a halottaknak" Csaba.

*éves szinten

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése